Látni valamit. Egy lehetséges verziót. Ami jó. Úgy értem életszerű, de mégis csak szemlélni, aztán sajnálni, hogy ez elég távol. Túl távol. És már nem számít a város, csak megyünk benne, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy sem jönni nem lehet, és sem elmenni. Csak egy kósza ötlet, amikor megy le a nap, úgy mint ha vinné valaki. Hát valaki viszi, annyi bizonyos. Napról napra kisebb. Napról napra hosszabb. Aztán, hogy nem jó ma. Ma nem jó, bicózás van. Végtére is vele értek egyet. Bicózni jó. Biztos az. Hát nálam mindenképpen. Vérzékeny vagy, a nagy sebápoló napot is elhalasztod meghatározatlan időpontra. Úgyis csak te leszel jelen. Neked van ott jelentésed. Másnak még köze se...
Hogy én az életnek nagy barátja volnék, csak viszonyunk rögös és olykor hierarchikus, hol alá, hol mellérendelődünk egymásnak. Nincs meg az egyelőség. Nem biztos, hogy így kell lennie. Egyáltalán nem biztos. Csak jó lenne, ha valami tiszta lenne. Vagy legalább annak látnám. Azzal is beérném. A tisztánlátással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése