sebtolvaj

Két járókelő:
- Hello öregem, de jó, hogy látlak.
- Hello, én is örülök, de te miért?
- Azt hallotam rólad, nem is tudom, hogy mondjam el - hát hogy meghaltál.
- Igen, így van meghaltam.
-Tehát akkor mégis igaz, igazán sajnálom.
- Köszönöm a részvéted.
- Nem tolakodás ha megkérdezem hogyan?
- Semmi különös, utaztam egy vonaton, bámultam ki az ablakon, aztán a többire már nem emlékszem.
- Hm...ez különös, mostanában mindenki így hal meg, a köjál meg titkolózik, tudom én hogy van ez.
- Jó, hogy te tudod.
- Te, és a családod hogy viseli?
- Ne is mondd, azóta a szemükbe sem tudok nézni.
- Hát ezt megértem, nem is tudom én mit csinálnék.
- Mikor volt a temetés?
- Úgy két hete.
- Jól sikerült?
- Mindent egybe véve azt hiszem elégedett lehetek.
- Öregem megáll az eszem, micsoda dolgok nem történnek.
- Igen történik olykor ez az.
- Most hova mész?
- Vissza a temetőbe, így délutánonként sétálok egyet, jót tesz, aztán visszamegyek.
- Értem, és merre találom a sírod,érted, néha meglátogatnálak.
- Könnyen megtalálod, a tieddel van slévizavé - majdnem szemben.