2004. május 21., péntek

Régi ismerős hív. (Telefonon rémísztgetnek - nem igaz). Tudakol, feltérképezi, meddig lehet most elmenni velem, bennem.Van e bennem hajlandóság a menetelre, hogy van e bennem egy ilyen-olyan mozdulatra is késztetés. Győzköd is, vagy csak én szeretném, ha győzködne - mindegy, annak veszem. Mondja, hogy hol és hogyan lenne jó nekem. Meg, hogy ennyivel tartozom magamnak.(ő is tudja tehát, adós vagyok - pláne nem igaz). Gyereke van telke és férje.Mondja, hogy vendégül...,létezésük új színhelyén, hogy jó lenne. Mondja a címet. Klára utca 9 és hogy el is jön, ha éppen csak az kell. Aztán már csak arra, hogy állok egy utcában (egyébként zsákutca, na ezt hogyan magyarázom el magamnak - hogy egyébként meg nem az) és csak arra gondoltam, hogy jó az, hogy erre már semmit nem lehet mondani.Az utcák is bekerítenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése