2004. május 11., kedd
A vége úgy is az lesz hogy tennem kell valamit. Cselekednem, profánabbul: elvégezni az elvégezni valót. A végére járni valaminek. Még kegyetlenebbüll: elmulasztani valamit. Hm, én a kötődő bajnok - na ezt azért majd megnézem. Bloggal ütöm a saját nyomom, mert hát ugye sejlik ez már itt javában, hogy nyomonkövetés van, megfigyelés. Jó kis póráz lesz ebből megint, szavakból.Azon vezetgetem magam. A sebek rendesen nyalogatva vannak, olykor fel-fel tépve, tehát minden menetrend szerint zajlik. Hogy engem ez a kiszámítható harmónia zavarna e, ami voltaképp vegytiszta káosz már nem tudom. Zsibbad a tudat ma, én meg nem ellenkezem, engedem, várok, nézem van e valami.Képtelen vagyok bármire, és ezt magát megérteni is képtelen. Aztán, hogy lesz egyszer az, amikor már semmiről sem lesz mit mondanom. Régebben legalább a focimeccsek végeredményei érdekeltek, de azok is úgy kihullottak a világomból. Tényleg, alig jut el valami hozzám, túlságosan is elvagyok magammal foglalva.Valami nincs a helyén. Nem tudom mi az. A tükörbe nézek, nagyjából minden stimmel, van szem, száj,fül,homlok,aham, hja a múzsa csókja lenne az.Nos akkor legyen így: sebipari vállalat múzsát keres azonnali kezdéssel.Feltételek: ISO 9002 érintésvédelmi tanusítvány, homlokirányú szakképesítés,legalább egy anyanyelv ismerete.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése