sebtolvaj

Claire seb. Hogy a betege volnék, de nem. Nem vagyok belebetegedve.Nem belé, sokkal inkább vagyok a magam betege. Konkrétan: belevagyok betegedve magamba.Claire a géz, s ahogy ez kinéz még egy darabig eltart ez a jódozás (szép tiroli népszokás). Na de, hogy ő azt látja e amit én ? Az mondja: mondjam, ez alatt azt érti : lehet.Mármint mondani, hogy adott az alkalom,hogy most megnyílt a közlésnek a tere(hogy nézni is tereh). Én meg mondom - a betegem vagyok. - Hogy értem - kérdez ? Nem értem, értem semmiképp. Kapaszkodót keres, fogást vagy mit. Én bámulom közben a heverő kárpitját - ő meg engem. Lassan tiktakkol az idő. Meg, hogy nem vágyom ki. Firtatja, tudakol, érdeklődik, meg akar fejteni. Helyettem is. Mondom azért, már hogy ne üljön ránk a mázsás csend, hogy nem sebem ő, de köze van hozzá és ez már majdnem olyan, mint ha az is volna. Nem hívom fel, írok, csak írogatok, azt hiszem írogatok inkább. Tömören válaszol.Kiigazodik rajtam, hogy attól koldulok.Aztán teleragasztom az asztalát post-it-el, hogy akkor igazodjon már ki, ha ez a közös érdek.Ragacsos az asztal. Ezt hagyom ott neki, a ragacsot és ragacsos lesz utána minden, a lépcső a korlát,ragacsos rajtam az ing, a délután is egy hatalmas ragacs.
Repüléshez kedvezőtlen idő.