sebtolvaj

Mi előtt lett a baj. Az a baj ami előtt volt egy másik baj is, de ebbe most nem mászom bele. Bajok szerint korszakolok, mondjuk a mohácsi vészt életkorom okán nem veszem bele, de azért abból is kikanyrítom a magamét.Mit ne mondjak, ahol baj baj van, én bizony odatörleszkedem.Tehát helyesen, egy jelentős baj alkalmával, mely nem a mohácsi vész volt, hanem valami nagyon hasonló megkérdeztem tőle, hogy ennyire titoktalan volna minden,és ennyire csupasz hogy ez csak tényleg sebzők meg sebzettek egymáshoz való egyismeretlenes viszonya, melyet elintézünk négy betűvel.
Azt mondta - jól emlékezem: valahogy így.Hogy így volna.Pont ezekkel a szavakkal.Erre, persze csak hallgatani lehet.Én meg e tekintetben nem vagyok az a rebellis, tehát halgattam. Egy pillanat alatt mindent profánná tett ez, az amit mondott és ahogyan mondta. Olyan lett hirtelen, hogy nekünk nincs közünk...ahhoz valamihez aminek kellene lennie, és ahhoz a  semmihez sem amitől olyan bolond módon rettegünk.Egy pillanat nem sok, kívül rekedt minden, vagy hogy mi rekedtünk ki, de nagyon Én meg bolond azon rágtam magam, hogy valamit az asztalra...valahára.Arról nem volt szó , hogy már minden asztal reserved és különben is záróra van, csak elfelejtett szólni a pincér,mert egy nő hajába fúrta az arcát. Mindegy is, betudom egy protokoll leckének (ez nem igaz), bemutakozásnál illedelmesen megkérdezhetem; Ön mivel foglalkozik és nem mellékesen sebzett vagy sebző. A folt meg a zsákja, ilyen töredékesen lesz eztán, ha lesz. Ma kimozdulás van. Ki kell menni -végtére. Oda kell menni, ahonnan sietni kellett egykor, persze tartok attól, hogy az inakban megmaradt mindez,hogy az izületek nem felejtenek,hogy a térdemben ott maradt az a láz, a sietésre való hajlam. Persze sietésre mindig van ok - vegyük csak mohácsot(!) és hol van ez ettől. Csak, vagy mégis - ki tudja, volt úgy hogy hazajönnii, annyit jelentett mint otthon lenni, nagy sietve.Most meg örökös úton levés, egyhelyben is.