November volt, óvatos cipők hoztak ide,
az égen szürke fátyol, vele nyálkás a lég.
egy percre félre néztem, eltalált telibe,
mire addig gondolni se nagyon még...
Egy ház vont körbe, csupa nagy rejtjelek,
s a nővér - kinek neve Gabi - kérdezte meg;
önnek mi a kára, s mi végre szenveleg ?
és én - tán a telet okolva ,csak halkan,
annyit mondtam: láthatja jól, nem tévedés,
az ördög vagyok, nézze csak a szarvam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése