2004. november 12., péntek

A nemtörödömség az nem gonoszság, és nem is szeretném összaboronálni, de a hajlam, ugye, az megvan bennem az ostobaságra. Azt kellene mondani, hogy nézd el az ostobaságomat, ha már én nem tudom elnézni magamnak, hogy cseréld ki az izzót, mondjuk csak éppen gyertyára. Mondd sebtolvaj, tőled még semmi nem kérdezte, hogy csak folyamatosan szar dolgok történnek veled? És ajókat miért nem firkantod ide? Őszintén, egy csomó jó dolog történik velem, a minap például,... de hagyjuk, nem reggelizek és nem alszok. Nem tudom elmondani hát hogy a bundáskenyér, fokhagymával és teával igen finom, és azt sem tudom leírni, hogy milyen szép volt az én álmom. Egy duplájára dagadt lábat szorítok éjjelente, aggódom, hogy itt van az ágyban, hogy már együtt alszom vele. Hogy megérint, visszavonhatatlanul belemegy az orrba, és én hagyom neki. Legyőzött azt hiszi, mert behódoltam neki, így csinálja, valahogy így. Ám nem akarok én győzni, ilyen furamód kubista stílusú lélekkel nem is lenne valami szerencsés a próbatétel. Elmegyek levágom a királynő fejét, és elveszem a sárkányt feleségül, mind a hetet. Jó zenész, mondd hol időzöl?. Sárkányhárem, háre krisna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése