sebtolvaj

..de vissza a sebekhez. Itt sorakoznak a polcon, mint más rendes helyen a műanyag szűzanyák (plastic mother). Ezek történetesen kövek - joggal gondolhatnánk, hogy sebekről (is)lévén itt szó, ezek epe és vese kövek, ám tévúton jár ki ebben az illúzióban ringatja magát. Nem. Ezek valódi angol (britt) kövek, és hogy a vinyl vonal se maradjon ki csatolmányként egy fröccsöntött nyúl. Körutazás, meg minden, könnyek is .Ez így kerek egész, leképezvén az egész galaxist (personal milky way - minden gyerek kedvence) Gondosan rendszerezve: úgy mint Stonhenge és stb, meg a nyúl. Teszem innen oda vica versa, és kérdezem hogy most mi legyen, ki kéne vágni az ablakon az egészet, úgy ahogy van. Nem jó. Eltalálok valakit,mégrosszabb esetben eltalálom magam. Nem jó, már megint a szakadáson jár az eszem, már megint sebre apellálok, már megint kell, aggódom, függő vagyok.Vileda, portörlés etc, egy kicsit odébb teszem, próbálok változtatni a tárgyak kényes egyensúlyán, kevésbé hangsúlyozni azt ami hangsúlyos.Csak az a rohadék nyúl ne nézne folyton azzal a hülye szemével rám amit egy kínai rabszolga festett oda felelőtlenül. Kő és nyúl. Az én szemem is festve van,alatta seb...de hát hiába is mondanám, mert nem tudom mi legyen ezzel a mérhetetlen önsajnálattal, amely mindig félrevisz. Ha jóbban belegondolok, tudom, hogy ki kellene dobni mindent, de aztán jönne a szekrény, a parketta, az ajtó, aztán a szomszéd - berezeltem, én is sorrakerülök egyszer.Rossz lenne, ha egyszer kidobnám magam.Őrület, akkor sebek sem lennének és bizony úgy érzem dolgom van velük.Ügyem vagy mi...,most abbahagyom, néz a nyúl.(Big Rabbit)