ÉVA SEB

Van úgy, hogy jó lenne valamit kimondani...na jó egy névre gondolok most éppen, egy seb nevére. Nem nehéz kitalálni, mindennapos történet.Éva....csend, most én beszélek.Csak jó kimondani, jó ahogy kibuggyan a számon át, bele a világba ez a három bötű , profán kis teremtés ez a részemről.Almát nem látni a horizonton, persze az én horizontomat értem ez alatt. Tátogni mint egy hal a szatyorban és mondani, mondani véghetetlenül. Hja kérem ennek célja nincs, hacsak nem az hogy meg van az a képzet hogy most valami útnak indult. Teszem azt belőlem...hogy én lennék az alfa, ezzel vígasztalom magam,igen hogy alfa volnék, hogy majd jól kizökken a világ e 3 betűtől,(valójában az én világomról van itt szó) hogy annyiszor mondom, hogy visszafele forog,hogy megszűnik ez a permanens katatónia.Mert mondom én az ágyban(nem túl szerencsés), de mondom mezőn, és mondom buszon, és mondom ünnep és vasárnapokon, EU csatlakozás napokon, mondom közértben, mondom a fürdőkádban, mondom sms-ben,mondom kiállításmegnyitón, mondom vizeldében,mondom moziban, mondom focimeccsen, mondom húgyszagú buszmegállókban, minden elképzelhető módon mondom...és bolondítóan jó tud ám lenni olykor ez az egész, csak egyetlen egy dologra kell vigyázni; hogy ő ne hallja meg.Ez megoldható,tekintve hogy alfa és omega relációjában hadilábon állunk,nem az az omegás fajta (ugyan honnan tudom?), Korai Öröm, ha jól emlékszem az ami neki a kezdete volna. Nem bánom, ahogy mondom a nevét, belemondom az örömét is, a korait, én meg elegerészek itt a tulipános pulóverrel, meg a fényes cipőkkel a fejemben,és azt is elképzelem milyen volt ahogy egy mesekönyv lapjáról először idecsöppent, mert Éva nem valódi, ez bizonyos.Vagy ha valódi, akkor meg én nem vagyok az.Nincs több lehetőség.Ez van.
 Öregszem, a távolságot is távlatnak látom.