2004. május 6., csütörtök

"...Mindig is féltem, hogy majd nem sikerül, amit igazán akarok. Hogy ott fogok állni, ahonnan nincs tovább. Hogy olyan társam lesz, akiben nem hiszek.Hogy nem tudom kimondani kedvenc mondatomat. Azt, hogy "Szeretlek". Hogy úgy fogok érezni, ahogy te éreztél sokszor, csak neked mégis összejött, nekem viszont nem.
Még huszonöt éves koromban is reménykedtem, hátha nagyobbak lesznek a melleim, hogy egyszer csak megtalálom az álomruhám, az álomfrizurám, az álomvárosom.Budapest. Talán szeretem.Volt, hogy úgy éreztem: kedvelem az Elektromos műveket, mert áramot visz a lakásomba.Volt úgy, hogy azt éreztem: kedvelem az útjelző bójákat, mert olyanok, mint a bohócok sipkája."

Poóós Zoltán - Felkészülés kedvenc mondatomra
Hajrá egyedül !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése