2004. május 4., kedd
Időt lopok, elesek, felkelek, csalok, hibát hibára, apró cseprő.Aztán elárullak és elárulsz - nem vesz meg senki, én veszek meg érted, de nem érted (és az egész csak teoretikus), azaz, hogy jó lenne megveszni érted, de nem tudok már azt sem.Rossz lesz ettől mindenkinek a szájíze, így még smárolni sem lehet, csókhoz nem illik a pinceszag, a doh. Aztán hogy maradákok volnánk, már nem is tudnám, hogy hogyan is jött elő. Hogy mi már csak ilyen fragmentáltan... és persze, de létezünk. Jó kis bágyadt délután volt - igazi Bábel,....kívülrekedt világ, s ahogyan a naptól felhevült köveknek dőlve megjegyeztem az összes bőrhibát, redőt, körömágyat, miteszert,pattanást.Minden szabálytalanságot megjegyeztem akkor ott - érettsigezhetnék belőle, ha így lett volna.MIndent tudok (ikes Kelemen) Azóta én hordom az összeset, minden kis szabálytalanságot. Szeretem hordani. Elhordani. Magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése