sebtolvaj

Mikor blogot ír az ember, nem blogot írni volna jó...de hát ez már így van - megint a valami helyett problematikája.Úgy látom ez vissza vissza köszön, azaz, hogy köszönő viszonyban vagyok a valósággal. Ma csak telefon seb van, egy rag-tapasz és kész is, az ikes igék kényszere ésatöbbi ésatöbbi.Én is mondok ezt azt meg amaz is, jól elvagyunk gondolom. Fejlődéstörténeti szempontból majd minden beszélgetés mellékes, közjáték. Mint ez is itt, csak a karakterek játéka, körbevesznek a szavak aztán nincs megállás, no meg ez egy pár beszéd és nem párbeszéd. Van egy pár, de az meg baj, márhogy párbaj, és lám tényleg az, ha jobban belegondolok, de nem akarok belegondolni. Ma nem. Halogatok.Élegetek.Mindeniki halogat.Egyesek jobban élegetnek.Valami tudás kéne, vagy mi, a mit nem tudás tudása. De lehet, hogy nincs titok egyáltalán, már ez alatt megint azt értem ahonnan én nézem. De honnan is? Hol van ennek a kezdete - egyáltalán el van itt kezdve valami? Igen most ezt kérdezem magamtól, azaz tőled, vagy is ez már igazán nem számít.Egyre megy. Vagy babra -abraka-babra. Utállak azért, hogy előnyöd van velem szemben, ráböksz a kis keresztre a jobb (nekem bal) felső sarokban és ez az ügyes windóz bezárja az ablakot és vége. Én meg maradok itt bent egy rám zárt ablakkal. Tényleg nagyon utállak ezért. Már az is elég hogy képes vagy rá, pláne meg is teszed. Átfutod. Nézed, mi van. Aztán a klóz. Klóz a nagy varázsló - hát igen.Keresek magamon egy gombot, talán....hátha...vagy csak úgy csinálok mint ha lenne.