Nincsenek ügyeim (na,ezt azért árnyalnám a pontosság kedvért; félbehagyottak azért szép számmal akadnak,ám ettől most eltekintek, jó okom van az eltekintésre (upsz, egymásba ágyazott paradoxon lesz ez mindjárt !!! -de régi vágyam ez - köszönöm neked anyanyelvem).Mondjuk úgy tényleges ügyek, és most azt se vegyük figyelmbe, hogy arra is tudok emlékezni ami nem is volt, csak lehetett volna. Voltak, de már nincsenek. Nincs okom rá, hogy legyenek. Oka és ügyefogyott vagyok tehát. Várni a tavaszt, mint ha a sajátom lenne és utálni érte, hogy itt van, de nem az enyém, és úgy látom senkié sem nagyon. Jövőre, maybe. Addig meg átvészelés és átalkulás, nagyon konkrétan( de nem szeretem ezt pedig,t.i. nincs egérút): egy törpe vegyikombináttá, borból könnyet, és egy könnyed mozdulattal nem lepődök meg semmin. Régebben meglepődtem, bizony meg ám,se szó se beszéd, úgy meglepődtem ahogy a nagykönyvben, most meg csak...csak megijedek és kész.No, hát akkor igyunk a nagy ijedtségre, aztá nóta:"nincsen ügyem, se okom, egy szemfedő a rokonom" meg, hogy az ördög veszi meg.Csak ne vedd magad túl komolyan./selfintelem/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése