sebtolvaj

Tegnap végül megtettem, felhívtam.(Claire).Felesleges volt megaparáznom, tényleg kiigazodik rajtam. Lakonikus nyugalom, időpont etc,jó hogy nem ijed meg helyettem. De mit is fogok mondani ? Azt mégsem mondhatom , hogy minden szar. Úgyis viszakérdez, hogy mi ? A semmmiről tartsak majd kiselőadást, meg arról hogy ez a semmi itt ólálkodik körülöttem és egyszer csak  huss a pórusaimon át belém szivárog ? Hogy ezt érezném és még ez sem pontos így.Ám ez nem az a kategória amit ott az a helyzet elbír. Nem metafizikázni kell, és valóban nincs is értelme, de ezt racionálisan nagyon nehéz elmondani, ez pont hogy a szavakon túl van többnyire. Pont abban a tartományban - talán nem véletlenül helyeztem én oda, ha nem másért, hát hogy nehezen lehessen hozzáférni. Persze jó, hogy majd valami történik, azaz mozdul - de bajlódom azzal is, hogy merre fele is. Nyilván sok más is előjön majd, amiről magamnak se szívesen.Zavar ez az utolsó szalmaszál szndrómám is, mert mi van ha nem. Ha ez így marad, ahogy most van, hogy továbbra is azt generálom le amitől szabadulnom kellene. Sem időm, sem türelmem nincs már magamra. Majd azt mondom, szertenék örülni legalább, sokszor és sokat és, hogy megoldaható e. Hogy van e ilyen Bíró Ica videó - örüljünk, sokszor sokat sorozat  - kétséges. Majd nagyon odafigyelek. Néha azt éreztem tanácstalan, hogy érti, de arra amit mondok, nem lehet mit válaszolni. Másszor is érzem ezt, hogy megvan mindnyájunkban a cinkosság, hogy tudjuk, értjük amiről beszélünk, de bármi reakció csak súlyosbítna mindenen, vagy rosszabb esetben se elvenni, se hozzátenni. Az meg azért rossz, mert ki van mondva helyettem, vagy éppenséggel elhallgatva. Spanyol viasz. Örülsz, hogy rájössz valamire, teljesen egyedül és kiderül, hogy amire rájöttél az már réges régen van.Pafff.Visszafele is értelmetlenné teszi az egészet.Na jó, igyexem nem a kárpitot nézni, nem a heverőt helyezem érdeklődésem homlokterébe.Most megint nem tudom mi lesz, nincs igazi kétségbeesés azért, nem olyan szokatlan ez. Menten megkukulok.