Hét napon és hét éjszakán át, szakadtlan kaszaboltam, nem volt nyugvásom, nem volt szombatom, ünnep - és vasárnapom. Üttem-vágtam, mígnem mint a hét fej a porbahullt, illetve volt föle, pontosan egy, azaz hogy nyolc fej hevert a porban. Ott álltam talpig páncélban, s köröttem ott állt a szolgahad, csendesek voltak e vagy szomorúak, nem tudom. Csak annyit mondtak, kár a királynőért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése