sebtolvaj

Nem nagyon érdekel, hogyan is fordulnak az évek, igyekszem nem tudomást venni erről. Lódítok. Nem ünneplek olyat, hogy névnap és szülinap, nem nagyon értek hozzá. Így is minden jól összevan bogozva már valamivel. A konkréttal, konkrétan azzal van minden összecsomózva. Majd minden, mert van amire nem kötök csomót, azt akkor a gyomromban hordom. És van ez a nap, a mai nap. És nem felejt el figyelmeztetni, hogy ugye tudod, hogy egy hónapja (valójában 1 éve, tehát elírás és nem véletlen) megérkeztél a hegyre. Fal felé fordulok, mondok neki, hagyjon a rossebbe már nem érdekel, de csak locsog. Emlékezz csak, emlékezz. Nincs nehéz dolga, jól tudja, hogy emlékezni azt éppenséggel igen. Mondom is emlékszem, nagyon is jól emlékszem, de nem akarok, semmit se akarok. Jövőképet meg nem lehet. Megkocogtatok egy mailszervert, na jó nem kocogtatom, dörömbölök, vagy mi, de csak teoretikus, ugye ez érthető. Ugye ez semmit nem jelent. Van, hogy várok valamire, valamire, ami nem lesz, és van, hogy mindezek ellenére azt mondom jó ez, bár hiábavaló. Örülök olyankor, egy szusszantanyi idő, aztán csak hallgatás és aztán csak hallgatás, és akkor is én vagyok a hülye, mert nincsen nekem olyan jó viszonyom a valósággal, hogy legitimnek érezzük egymást. Holnap lesz egy éve, hogy lefagytak a hátamról a szárnyak végérvényesen. Azért kopogok,...nem azért dörömbölök, hogy számonkérjem valakin a gravitációt. Igazságtalan vagyok és tudok róla. Ha azt mondanám magamnak, hogy szívesen megismernélek, akkor bizony én kifutnék a galaxisból és még csak meg sem lepődnék. Olyan ősz lett ez is mint a többi, viszi amit vinni kell, és végignézeti velem. Lemondtam volna erről, mint ahogy azt kellett volna tenni, amit gondoltam, hogy szög és deszka, a lakást meg áramtalanítani, aztán jól megfigyelni magam. Fáradt vagyok. Fáradok. Nem érzek semmit ha blogot írok, fogalmam sincs elmúlik e valaha is, és hogy volt e valaha. Hajlok rá, hogy ez sincs és az se nagyon ami a fejemben. Távolodom - vakkantott Laika kutya. Olyan kezdetet képzelni el, ami nincs. Megy ez nekem. Maradjunk ennyiben.