2004. november 9., kedd

Úgy hallottam a minap, úgy, hogy az emberből épp az is lehet, amit eltud képzelni magáról. Hogy akkor az lesz. Csínján kell tehát bánni a képzelettel, iránytani kell, nem szabad elkalandozni. Azt kell mondani, ezt és ezt akarom, különben az ember ott találja magát saját félelmeiben. Mert eltudom én képzelni azt, hogy rettentően félek. Félek a metróban, félek a hallgatástól, a Muszka tér eltátja a száját. Menni a nagy etetőbe. Itthon vagyok. Üres vagyok. Félős vagyok. Vagyok,...vagyok. Vehettem észre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése