2004. július 2., péntek
A konyha tiltott hely. Ott hétvégenként a semmi sűl ropogósra, sebtolvaj olyankor megsemmisül, szintén aranyló pirosra. A szemet gyönyörkedteti a látvány és te is eljössz mint valami járvány télvíz idején, nézni azt amit senki sem hinne el igazán, s mondanád, a kezedben az a dinnye nem igazi, ugye csak talány. Nem felelnék persze, konok lenne bennem a dac, a lékkel szöszmötélnék, ha már a lélekkel nem lehet. Én már annyit hallgattam, hogy ki mellém szegődni volt oly bátor, joggal mondhatta volna, hogy ő Hallgatné. Aztán a majdani nagy találkozáskor, melyet nagy diíszteremben tervezek el sok Hallgatné, az figyelné, hogy én hogyan hallgatnék. Azt hiszem önnöm zsákutcámba futottam én ezzel a felvetéssel. Ugyanis zsákfóbiám van, másoknak meg folt allergiájuk így nyáron csak igazán. Aztán meg ott van, hogy 3 hónap vagy tán megvan az 4 is (lassított időben, lomhán pattan a szilánk), és azért az idő, ugye meg eljár, de olyannak nem szabad lenni, hogy egyre csak szebb, egyre szebb. Dacol az idővel, azt hiszi, de hát voltaképpen csak velem, hogy ne is sejtse én meg nem szólok éppen hogy ennek okán. Nem szeretném. Ha már játék, legyen kecses, légies kissé régies, egyszóval játékszerű valami.Vagy oda áljak elébe, s kérdjem e azt Ön feled e engem, s attól ilyen önfeledt. Hatásnak olybá tűnik csak mellék vagyok, de annak nagyon is az, nincs is az a gyógyszerész és háziorvos, akiből erre választ kényszerítsen, pedig hát telis tele...a padláson is orvosok..,és hát persze én meg a másik véglet. Csuda e hogy kiigazodni ezen ember, tegyük fel az, kiigazodni képes lenne. Eltűnik a szóba végében, egy füzet fölé görnyed, hol telefonál, hol semmit, csak van, mert kell hogy lenni kelljen. Csak mindig odaérünk, hogy a válasz,(mint én), kérdés nélkül is megjelen. Odatéved, lezuhan, hol lehullik könnyedén, csak egyszer, csak egyetlen egyszer kell észre venni, és akkor lesz ott minden. Karikacsapás. Mert, hogy ugye ezt a körbe-körbét én tapostam ki, még valamikor a télen, fogvacogva. Lehet mondani persze, hogy mindez egyhelyben vagyunk/ok, de ne feledjük, ott van mint fontos tényező, a centrifugális erő, ami beletúr a hajba, hiába ám,ha az ember nem akarja. Megtörténik minden körbe-körbe. És rettentő puhán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése