sebtolvaj

Azt mondja nekem, szerintem te vársz valamire/valakire. Mondom; meglehet még az is. A szemérem ilyenkor lágy esésű anyagként (szövet) terül reám, ha ilyeneket mondanak nekem. Kérdezi milyen. Az amire várok. Válaszolok - igyekszem őszinte lenni - és így is mondom; őszintén szólva nem nagyon tudom. Tovább kérdez, honnan fogod felismerni. Viszakozom, nem várok semmire/senkire. Rám néz, de nem kérdez, illetve nagyon is kérdez, csak ezt már úgy, a szavakon túl, úgy kérdez. Azt kérdezi, akkor most legyőztelek? Azt érti allatta kétvállra vagyok e fektetve. Nagyon halkan mondom neki: IGEN. Azt szeretném, ha itt maradna, ha nem menne el és naponta ezt kérdezné, hogy olyan lenne ez nekünk, ez a rituálé, mint a reggeli kávé valami könnyű kis süteménnyel. Minden áldott napon, ezentúl mindig. Az állandóság tébolya.