Nagy napra virradok (no nem az enyémre), de ezt kár is említeni. Most majd a hegyen, (az én hegyemen), a késhegyen kiborítom a legósdobozt. Tombolni fog a nyár, habokósan, és tán hazudni is fog. Tombolni fog a szépség, más testébe bújava., nem az a nap lesz, hogy más kárám talnullj ma. Tombolni fog a valóság is és tombolni fog a láz is, mire nincsen magyarázat, ma tombolni fog minden. Én törökülésben ülök a gyomromban majd, és valamire emlékezek. Majd a gyomrom tombol, ha elfogadjuk ezt remegésnek, már fél a siker. Fél. Minden délben, minden félben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése