"Mikor a gyermek gyermek volt, elég volt neki, ha almát és kenyeret evett.
Mint ahogy ma is még.
Mikor a gyermek gyermek volt, a bogyók bogyókként hullottak kezébe.
Mint ahogy ma is még.
A friss diótól érdes lett a nyelve, mint ahogy ma is még.
Minden hegycsúcson a mégmagasabb csúcs után vágyott.
És minden városban egy még nagyobb város után.
Mint ahogy ma is még...
Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán a cseresznyéért nyúlt...
mint ahogy ma is még.
Megijedt minden idegentől, mint ahogy ma is még.
Úgy várta az első havat... és várja ma is még.
Mikor a gyermek gyermek volt, egy botot lándzsaként egy fának dobott...
s az ott rezeg, ma is még."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése