2004. július 30., péntek

"Mikor a gyermek gyermek volt, elég volt neki, ha almát és kenyeret evett.
 Mint ahogy ma is még.
 Mikor a gyermek gyermek volt, a bogyók bogyókként hullottak kezébe.
 Mint ahogy ma is még.
 A friss diótól érdes lett a nyelve, mint ahogy ma is még.
 Minden hegycsúcson a mégmagasabb csúcs után vágyott.
 És minden városban egy még nagyobb város után.
 Mint ahogy ma is még...
 Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán a cseresznyéért nyúlt...
 mint ahogy ma is még.
 Megijedt minden idegentől, mint ahogy ma is még.
 Úgy várta az első havat... és várja ma is még.
 Mikor a gyermek gyermek volt, egy botot lándzsaként egy fának dobott...
 s az ott rezeg, ma is még."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése