sebtolvaj

Van egy szerelmem. (nincs). Az igazat megvallva vagy 10 000 szerelmem van. Úgy értem inkább ennyi vonzalmat tudok (tudhatok) a magaménak, uszkve 10 000. Plusz mínusz etc... Akad köztük nő az is akad és tárgy, lejárt érvényességű vonatjegy, járdarepedés, kétes eredetű merevlemez, a 70-es évekből ittmaradt por egy 60 évekből ittmaradt porcelán kutya egyáltalán nem nedves orrán. Aztán elgondolom, hogy milyen lomhán, vagy talán lustán vannak az én ilyen kis afférjaim. Hogy elébb a tiltakozás van, hogy már bizony engem ne igázzon le egy mechanikai sérülései okán diszfunkcionáló csipegető csibe. Ne taszítson a tébolyba a számítógépen nagyon is eltervezetten ottfelejtett mappa, amit nem lehet megnyitni, mert voltaképpen nem más az mint egy szelence, történetesen egy görögé. Gyors hamarjában most a görögök vannak napirenden, tán a dinnye teszi, a levéhez, ahogy végigcsordul a karomon szintén titkos vonzalom fűz. Egyszer egy dinnye megsebzett, (kicsit hagytam is magam), a hüvelykujjamon hagyott heget. Ilyen fingerprint-tel az ember be sem nagyon törhet, s ha be hát ki sem nagyon. Tehát se ki se be. Sebe. Egyszer egy férfi, feljebb valóm, vagy valami nagyon hasonló, ezt mondta; kár, hogy elmegy. A hely ahol mondta telis, de tele volt neonokkal. A neonokat is szeretem tehát. Aztán szeretek még bizonyos dobozokat, melyekben bizonyos levelek vannak, s nem mindig egy fától hullik messze az alma, hogy a bűnt is szóba hozzam. Szeretem megérinteni az útszéli korlátok nickelezett gombjait (vagy gombócait) megérinteni éjjel, amikor már lehűlik a fém. És szeretem tudni, hogy tudom ezt. Néha elgondolom, lehetne ez valami többlet és azt gondolni, hogy most amit kimondtam, szóval, hogy éppen több lett, az a valami ami nem nevezhető sehogy. Szeretek levelet és CD-t írni egyaránt. Szeretek lefényképezni mindent. Szeretek majd mindent ami elmúlik. Majd mindent szeretek, ami még csak most vár az elmúlásra. Szeretem azt hinni, hogy amikor CD-t vagy éppen levelet írok, azt azért teszem, hogy meghosszabítsam ezt a látensen mindvégig itt tanyázó agóniát. Szeretem talán, ha nem mennek jobban a dolgok, mint ahogy menniük kell. Nem könnyítem meg sem a magam és sem mások dolgát. Olykor szeretem a szomorúságom, szeretem ahogy csinálom. Van, hogy szenvedni is szeretek, de ezzel azért csínján, mert olyan ez is mint a gumicukor, nem lehet abbahagyni. Szeretek pedig abbahagyni is, de félbe nem. Mégis...
Szeretem ahogy bennem az idő nem tud mit kezdeni magával, és szeretem, hogy én sem tudok mit kezdeni az időmmel. Szeretem, ha a millenálison azt mondják nekem, hogy gondolkodjam el. Szeretek elgondolkodni a millenálison. Szeretem a mozdulatot, ahogy a kávégépbe pénzt dobok, és szeretem megnyomni a több cukor gombot. Azt is szeretem, ha szeretnek teszem azt, külön tétel, hogy nem mindig értem. Szeretek nem érteni, mint ahogy érteni is. Szeretek...,már elfelejtettem, mit is. Szeretnék felejteni. Nem szeretnék felejteni.