sebtolvaj

Félve mondom csak ki,(a dolog természetéből adódóan) de az a gyanúm, hogy a cukor (lehetőleg gumi) után rögtön a második helyen szerepel, a világot mozgásban tartó erők sorában a félelem. Amikor ezt gondolom, a szám sarkából édes nyál csorog ki - aztán elmélázok azon, hogy a görögök disszonánsnak tartották a nagytercet. Hát alvás helyett gondolatfogócska. Egy nép aki felvállalta egykoron, hogy neki  a három az úgy ahogy van, zsenát és nem, hogy az igazságot látta volna benne. Arról már azok rég tudták, hogy magyar igazságból is legalább egy, de inkább kettő millió van (gondolom azt is sejtették, hogy fura mód egy sem a mienk(nem kollektíve mondom), a ráadással már nem is nagyon foglalkoztak. Meg egyébként is (ránk szegény magyarokra - ebben azért némi ön- és közirónia van) gyakran csak úgy maguktól ránk adódnak a dolgaink. Egyrészt szép, mert a szenvedés, vagy szenvedély, hívjuk akárhogy is, mindig megindító érzés. Aztán meg ez még, utálom a nemem; férfi vagyok, utálom a fajtám; ember vagyok, utálom az identitásomat; európai vagyok. Utálom ezt az estét. Este van. Amikor a semminek is teste van.