sebtolvaj

Két hetem van, illetve már csak egy. Hogy mire is, azt pontosan nem tudnám megmondani. Megmondja más, a fotel puha, az ablakon nem vág be a nap, az padló mintázata megnyugatóan változatlan, a virágcserepek megszokott rend szerint sorakoznak. Az asztalon a rég ismert csecsebecsék,(bisz-baszok), amit más szerencsétlenek fontosnak gondoltak egykoron odavinni. Aztán gondolom, lesz valami ámen, vagy valami azzal egyenértékű, én meg mehetek isten (ál)hírével...és gondolom történni fog valami. Ha akar...én meg járok életem végéig átmeneti cipőben. Nem is olyan rossz ez, csak valahogy emlékszem a mezítlábra.