2004. július 13., kedd

Kérdezik miért nem eszel már?
Kotorászok a zsebemben, a polcokon, a letört gombócú fiókokban. Nem vagyok éhes, úgy. Csak ennyit sikerül kipréselni magamból. Hogy bennem az éhség is csak lomha ösztön volna, és nem vonz egyáltalán a konyha, olyan értelmben véve az éhséget én. Enni kell - jajj ez milyen régi kis mondat ez, ahogy ülök a hokedli előtt - mert gyerekeknek oda terít a gondos nagy szülő - míg én várom, hogy a legyek megeszik helyettem a betűtésztás paradicsomlevest. Már tudtam olvasni, s emlékszem a Z betű, drágább volt nekünk mindennél, előfordulásának ritkasága okán. A mi vasárnapjaink így teltek tehát, mikor a nap odafent időzött, mi Z-t kerestünk, nem sejtve hogy az majdnem hogy az omegával analóg. Ilyen család, vasárnap délidőben a végzetük keresik alumínium kanalakkal az összes unokák, és hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne lett volna aki meg is találta, bár nem tudom örül e neki, de én olyan végzettel voltaképpen kiegyeznék. Ilyen vagyok kiegyező, kerülöm a konfrontációt, meg is ettem én a betűtésztás levest, mert hát láttam én, hogy a legyekre hiába várok. A tökfőzeléket elfogyasztását, feltételekhez kötöttem, (sok cukorral), aztán dinnye, Attiláéból elkunyeráltam a magokat, aztán mehettünk szú ette nyugágyainkba a gangra, és betakart bennünket a csalóka virágillat, meg a nyári zsongás. Délután a kutyák sem ugattak, csak elnyúltak a porban, bundájukon a legyek napoztak, aludt az egész hóbelebanc. Valahol messze, a rádióban, magya rnóta szólt. Aztán már később az sem.
(persze, ez ami itt részben közölve van az éhségről egyáltalán nem igaz, mert ilyen megátalkodott vámpírt, mint én (betűtésztás paradicsom leves ide, vagy oda, nem hordott még a föld a hátán. Jogi tájékozatlanságom okán pedig nem is tudom milyen büntetésre számíthatok egy előre megfontolt aljas indokból elkövetett nővérevés esetén) Bizonyos értelemben véve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése