sebtolvaj

     Szergej Jeszenyin
Elviháncolt a tavaszi zápor

Elviháncolt a tavaszi zápor,
kék az megint,
meguntalak istenigazából
Szergej Jeszenyin.

Unalom, nagy láthatalan szárnyad
a fejed felett
dalaiddal porból,
dédapádat föl nem keltheted.

Szavak, igék, sorvasztják el
áldott esztendőidet,
papír nyeli el sok fényes álmod:
ásatag kötet.

Valaki lustán, kutatva verset,
néha ráakad,
tetszik kéklő tájad, piros ested,
nem kellesz magad.

Nem másít a a föld arcán az ének,
lombot se szakít,
megfeszítve jajjgatnak a szélnek
ékes szavaid.

Nem tud már a süket ég megszánni,
Pilátus kiad,
Eli, eli, lama sabaktani,
hagyd bukni fiad.