sebtolvaj

Sebtolvaj (alattomosan) tetten éri magát. Oknyomozó önriport. Ez már annál is rosszabb amikor a saját nyomomat ütöm bottal, megengedő állapotban, mert ugye, hogy nyomot hagyni az már nem akármi. Vegyük csak például azt az Altamirában grafitiző manuszt, mert ugye azt senki nem gondolná, hogy ő akkor üzenni akart, hogy az egy prehisztorikus sms. Szimplán elintézzük azzal, hogy annak és módja szerint berosált a mammuttól, vagy a kardfogú, tigristől, vagy valami böhöm nagy szarvakat viselő izétől. És pszichoanalitikus nem lévén a közelben, akkor ő odafirkantott valamit félelem gyanánt. Aztán valahogy megmaradt. Soha nem tetszett, ha hülyének nézzük a nagyszüleinket, és azoknak a nagyszüleit és így tovább. Azt nem gondolom, hogy ez a blog egy jól megtermett bölény volna, de hogy félelem az van benne az bizonyos, meg feszültség, meg szorongás is, és ugye ezeket jobb kívül tudni, még ha csak időlegesen is. Azt nem tudom, hogy ebben van e üzenet, mert ez a bölény más tészta (micsoda kép), ez az én kis hülye, egyáltalán nem félelmetes bölényem. De firkálok, jobban jár így mindenki, a közterületfentartók, az építészeti osztálynak sem okozok gondot azzal, hogy egy egy vehemensebb félelmemmel teleírjam, vagy rajzoljam a várost, hogy szeretlek Gizi. Persze fellndíteném a kromofág-gyártást, de ez is más tészta, és mint minden tésztának, két oldala van. Mint ahogy a hamburgereknek is, és ne ringassuk magunkat vakhitben azt illetően, hogy 2-3 éven belül Iraki menüért állhatunk sorba, gyermekeink pedig Kínában fröccsöntött Husszeint kapnak, olyat ami hét nyelven beszél. És akkor jövök én, illetve nem akkor, hanem nagyon is most jövök, vagy inkább megyek, de ez viszonylagos, nem igazán van értelme elbajlódni ezzel. Szóval jövök én itt, nem is egy bölénnyel, hanem egy egész csordát festek a falra(ASCII). Hogy ördög alakú az ábra? Hogy nem ilyet tetszettek akarni? Nos, én sem jó kedvemből, csak már erre áll rá a kezem, ezekre az ívekre.Ilyen vonalakra. Elnézem a kezeim, szemlátomást hozzám tartoznak, tehát az enyémek minden valószinűséggel. Minden számítás érdekel. Számítást beszámítok. És akkor állni ott a barlangban az ördög alakú bölényeddel, jól egyedül, és már majd minden kívül ami még nem is oly régen bent mardosott...és azt észrevenni, hogy lényegében semmi nem változott, vagy a változás az a megkettőzött félelem. Nem jó festő vagyok, ami nem baj, a baj az, hogy rajtakaptam magam. Hogy ezek lehet, hogy műbölények csak, és azoknak is inkább csak a mása. Azt akarod, hogy eltemesd a félelmeid, és azon kapod magad, hogy te vagy felravatalozva. (van benned spiritusz), na jó nem, melletted van de ég. És akkor még vársz is, hogy egyszer csak előjön egy ember, egy nagy tölcsérrel a kezében és azt mondja, hogy nem jó újraveszzük, és csapó, bölény 112. Várod,...azt amiről bizton tudod, hogy nem jöhet el. A bölényeidet meg majd lemossa a savas eső. Magad is kifosztod, nyomtalan maradsz.