"Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton:
Miért vagyok én én, s miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hogy kezdődött az idő és hol ér véget a tér?
"Egyedül kell menned!"
"Tudom..."
Életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
Mindaz amit látok és hallok és szagolok, nem csak egy világ előtti világ csalóka képe?
Tényleg létezik a gonosz? És emberek, akikben bent lakik a gonosz?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok, mielőtt lettem, nem voltam...
és hogy egyszer én, ki én vagyok, nem leszek már az, aki vagyok.
"Nemsoká túl leszel rajta." A gyereknek oxigén kell.
Mélyet lélegezz! "Nem tudok segíteni."
Legszívesebben átvenném tőle a fájdalmat.
Mindjárt vége.
"Gondolj arra, hogy nemsoká vége."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése