sebtolvaj

Mentséget keresek önmagamra.Záros határidőn belül kell találnom - legalább egy, de inkább kettő elfogadhatót. Órák kérdése. Holnapra mindenképpen. Valahogy úgy fogalmazott, hogy én lennék a madarász, és hogy az ő kalickájában jó mutatókkal tettem amit kellett. Aféle Spartacus, de nem firtattam a dolgot, jó volt hogy azt hiszem, hogy azt hiszem, hogy boldog. Nekem végül is mindegy, csak egy napszámos vagyok, napokat számolok, és mindenhol jeleket hagyok. Körberajzolok én mindent, mindent amiről azt hiszem, hogy élő, egy egész gyűjteményem van már sziluettekből. Aztán esténként kezdődik a nagy árnyjáték, a sötét a sötétben megsem olvad egybe. Felejteni ,hogy kell, azt teszettek volna megtanítani, még az ideje korán.Késő bánat, kutyaszemekkel.