sebtolvaj

Én nem tudom mi járt itt az éjjel. Hogy lopjak is - "alakra épp a megholt király" -, de nem király lehetett, Csak a többes szám, csak az miatt gondolhatom ezt. Nem emlékszem, csak gondolok valakire, akit nem ismerek, és éjjel nem lévén dolga, megállt egy árnyék az ágyam mellett, belopakodott a szemhéjam alá, őriztem ott egy darabig, hogy nem legyen hiába, de most aztán elment, úgy elment, mint ha sose lett volna. Pedig, hát van, a bökkenő ismindössze a létezése volna, azaz inkább az, hogy jelenléte hihető. Mert létezik jól tudom, de nincs jelen, nincs jelen. Akkor csak múlt van, én meg elavultam. Lejárt a szavatosságom, nem vagyok fogyasztható, akciós termék leszek, ha nem vigyázok. Minden nap azzal ébredni, hogy egyszer csak nem gondolok már semmit, hogy ide sem lesz írni mit, ez a félelem rágja belém magát minden este, az elalvás előtti pillanatokban. Aztán meg átkozódni azért, hogy semmi nem változott, bizony is gondolok és írni is van mit. Egy időben, egy helyen, egymásnak ellenkezőeket gondolni - nagyon megijesztettem magam...