sebtolvaj

... majd jön egy erőltetett menetszél és ráfújja a hajad a az ajkaidra. Te is fújsz vissza. Féltem a számat. Így pinpongozunk a hajammal. Aztán a recsegő hang majd bemondja, hogy vége van, és nem lesz nehéz tudomásul venni. Mert loholni kell, mert inalni kell, mert osonno kell. Kertek alatt. Mindig csak úgy. Egy ismeretlen, de utolsó szegletéig tudott kert. Úristen egyszer _ nyilván kényszerbeteg is vagy - 74 !!! szer mentél végig egyazon úton, és hitted, ez valami bemutatott áldozat, valamiért. Ilyen az amikor az ember olyan helyen születik indiánnak, ahol kevés a fóka. Meg a totemoszlop. Nincs mit körülugrálni, nincs mit elszívni (békepipa gyanánt). Csak 74-szer megtenni az utat, egyazon utat. Elképedsz, hisz ez van beléd nevelve. Visszacsinálhatatlanul európai vagy, szabályok mentén élsz, nem benned élő, ősből jött szabályok mentén, hanem kintiek szerint. A külsőségek pedig hát, nem nagyon foglalkoztatnak. Persze nagyon is, de nem úgy, hogy az magadba fordítsd. Szemlélsz, valahogy inkább csak így, tudomásul veszel, ha éppen képesnek, vagy elég erősnek érzed magad. A változás barométere vagy. Nullán állsz, és piros a lámpa.