Borostyán vagyok. Egy bizoonyos épület, bizonyos lépcsőjének, bizonyos teraszán. Indázok. Megfojtok mindent. Élőt és holtat egyaránt. Nem érdekel senki és semmi, csak az, hogy kitötsem a rendelkezésemre álló teret, hogy kitöltsem és birtokoljam. Nem tudom, mi a birtoklás. Megnehezíti a dolgom. A homokozóban, és voltam az akitől el lehetett venni a kis lapátot hajdan, mert minden gyerekhomokozóba jut egy ilyen. És bömbölhettem akkor én, és szaladhattam, hogy nagy a baj, és hazudnék, ha azt mondanán, hogy azok a futások ne estek volnajól, és a könnyeim is tetszettek nekem nyilván. De megváltozott a táncrend, örömtelenné váltam. Hiába könny hiába futás, már nincs meg ezeknek az esztétikája, kizökkent világ. Csak futás, csak köny, csak futás...Noir blog, az ami itt művelve van. Győzni. Azt sincs kedvem, egyszerűen képtelen vagyok felosztani a világot erre a két részre, t.i. sebzők és sebzettek. Mit akarok én ? Azt mondom világ, (ahhoz képest, hogy mennyire nem tudom mit jelent e szó, könnyen mondom ki), de egy laboratóriumra gondolok. Mellyben minden számítás elhibázott. Kérdezett a múlt héten, hogy kiböktem én az a valamit, hogy így nekibátorodtam, és akkor kérdezte, hogy nekem ez miért ilyen nehéz, láthatom nincsen semmi baj. Nyilván ma is így lesz, hogy bleülök a fotelbe, nézem a padló mintázatát és ő megint megkérdezi, majdnem ugyanezt, mert biztosra veszem, hogy nem tágítok én, hogy megint csak ezek a dolgok jönnek elő. Azt meg nem tudom jól elmagyarázni egyáltalán, hogy elmondani azért nehéz, mert nem valami olyanról beszélünk amiből számtalan dolog van a világon, hanem arról, amiből egyetlen példány van. Egyetlen. Ezt kellő mértékkel kimondani sehogy,nem tudom senki értésére hozni, se azéra akire tartozik, se azéra aki nem. A példányt. Hogy ez fontos. Hogy ez nagyon fontos. Végül meg annyit, hogy meglehet, hogy nem szabadna ilyen fontosnak lennie. Mégis ezt érzem, vannak olyan hasadások, hiányok, amt semmi be nem tapaszt, semmi el nem takar, semmi tű össze nem fércel. Annyi minden történt velem, no hiszen, benne minden a gombosdobozban.
Gondolataimban, érzéseimben, nem vagyok legitim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése