2004. július 5., hétfő
Jajj ti szerencsétlenek. Úgy elnézlek benneteket és a szívem is belefájdul, meg a szemem, ahogy igyekeztek elhinni azt, és elhitetni velem hogy én egy szerkezet vagyok, egy rendszer egy strukúra. Milyen jó is hogy néh el lehet, hogy ti vagytok a lénia én pedig szabályos vonal. Mindenki tudja, sejti, hogy ez nem igaz, és ebben a közös nagy füllentésben ringatózunk. Nem vagyunk egyedül.Bár vannak akik szétszaladtak, világgá mentek, vagy világgá maradtak. Akik nem hisznek semmit sem el, a messzét, sem a közelt, a szavakat, a tengereket délen. Súlytalanok, lebegnek...és a végén nyernek. Mindig nyernek. Nem tudni ki ellen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése