Nincsenek elvárások. Ez tiszta. Na most, ha ehhez hozzávesszük, hogy mindezek ellenére gyakorlatilag permanens csalódás (kór)okozó vagyok, az már elgondolkodárs jó okot szolgáltat. Tehát helyben vagyok, több sebből is, de hát mit is akarok én. Fontos kérdés. Fontos,...és persze a válasz is fontos lenne. Felkavaró élet. Ilyen hagymázosan fogalmazódik meg ez bennem, és ez már komolyan szégyenteljes. Nem csa kakkor nehéz a tükörbe nézni, amikor becstelen az ember, hanem amikor hülyeségeket érez, de aztán ott van az a paradoxon is, hogy mindenféléket lehet érezni, hisz az már túl van a ráción, és akkor már megint egy önfarkába harapó kis paradoxont kapok. Mégcsak nem is méretes, ehát vissza kell dobni. Megvagyok fosztva, ki vagyok rabolva, attól, hogy én fosszak és én raboljak. Tán jobb is így, talán nen véletlen, hogy így van. És akkor erre lehet mondani, hogy véletlenek nincsenek. Volt egyzer, hogy kimondtam valamit, amit a másik akart, folyton folyvást kitaláltam a gondolatait, aztán erre ő azt mondta, hogy én tévedek, mert ez ne is próbáljam elintézni ezzel, hogy véletlen. És fogta is magát és bebizonyította nekem, hogy ez nem lehet véletlen. Én meg fogtam magam és elhittem, hogy ami van nem véletlen. Azóta kissé írtózom attól, hogy olyasvalamit is belém lássanak ami nincsen. Mondanom sem kell, véletlenek vannak, már egészen máshogyan, de megvagyok győződve róla, hogy vannak. Hogy ez egyet jelent e azzal amit sorsnak, vagy karmának hívunk, ha félholtra vernének se tudnék válaszolni. Egyébiránt pedig teljesen mindegy, hogy vannak e véletlenek vagy nincsenek, egy ideje én már más metódus szerint dolgozom ezekkel a dolgokkal. Én egyből felismerem, hogy mit lejet és mit nem. A lehetetlen például onnan ismerszik fel, a maga valójában, hogy azt biztos akarom, vagy szeretném. És akkor elég kontúrosan látható, hogy azt nem. Aztán, csak megérint egy szó, vagy nem érint meg, csak megsebez, de ez épp úgy lehet csönd is. Mindegy hogy kinek a csöndje, lehet az enyém is, mondjuk ez a rosszabik eset. Nagy, nehéz csöndekkel bírok, pedig hát nem jártam én soha sem egyetlen csöndkonditeremben. Aztán fogom magam, és szíven ütök, vágok, vagy nem tudom hol, de valamit okozok gy mail-el. Megint más pedig a déltengeren keresi a nyugvást
A rohadék perceket én már nem is említem csak a helyzetet súlyosbítandó. Hogy ezek gaztettek - ezt is gondolom. Ide biztos illenők valami formás kis közmondás, ami mindent szépen leképez, de nem jut eszembe. Meg minek is mondanék közmondást így, hogy közöm sincsen, és egyelőre nem is akarok. Köztes állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése