sebtolvaj

Szerintem én úgy isten igazából nem tudok még megsértődni se rendesen. Azt is valahogy elszúrom, pedig hát egy ilyen névvel minimum a sebészetig...ugye. Nem is megsértődök én, hanem hogy inkább úgy jajjveszékelek csak, hogy szegény sebtolvaj így meg úgy. (gyakrabban úgy egyébként) Aztán vannak azok a téves eszméim, hogy amit leírok, az le van írva, ki van mondva, vagy épp az nincsen itt ami el van felejtve. És olyankor azt is gondolom, hogy talán ez érdekes is lehet, jó esetben. Hát hazudnék, ha nem evés közben jött meg volna az étvágy, hogy ideblogolok, könnyítek magamon, mint hajdani bolond estéken a tanácsháza oldalánál. De ez máskor volt, tanács sincs már igazán, olyan értelemben sem ahogy mondom, és olyan értelmeben sem ahogy érteni lehet. Szóval azt hiszem, nem vagyok közérthető, hogy belenbonyolodóm, holott a közlés meg mégis csak azt szolgálná, hogy itt valami meg van értve, és nem feltétlen általam. Átsiklottam e felett, mint minden felett általában, síkos vagyok mint egy angolna, de mégis valahogy lehangolna, ha amit mondok arra egy rohadt sebtapaszt annyit sem lehet ragasztani. Ezt meg úgy értem, hogy nekem. Hogy hol szorít a blog? Csak is az output felől, nem lévén in. Aztán ebbe nagyon bele lehet keveredni, nem azt írod ám már amit akarsz, már megsuhintott, a tetszeni vágyás démona, hogy a francba menne el. Biztonság kedvéért reája uszítok egy légyhadat. Aztán akkor már tényleg lehet totál egyedül nyűszíteni, hogy sebtolvaj így meg úgy (egyébként álatlában úgy). Légyszomjam lesz. Vagy máris van. Egyáltalán nem tudom mit gondoljak magamról. Egyálalán nem tudom mit gondoljak arról, hogy nem gondolok semmit magamról.Egyáltalán nem tudom, hogy mit gondoljak arról hogy nem gondolok semmiit arról , hogy nem gondolok semmit arról , hogy nem gondolok semmit magamról. Valahogy így, de lehet, hogy ez az egész nem igaz. Csak etetnek én meg eszek. A régi kerékvágás is már nem olyan, rajtam megy keresztül.