Képzeljünk csak valakit ide el. Már megint. Hely van bőven, lépzelőerő is akad, azaz, hogy nincs semmi akadálya. Az igazság az, hogy ideje tervezem, hogy ide elképzeljek valakit (egy bizonyos valakit), hogy ide karcoljam(s(k)icc!!!). Nehéznek találtam belekezdeni, de ide kell képzelni. Na, mindegy (ezek nem az én szavaim, ezt úgy értem én így magamtól, belső késztetésből nem kezdek így mondatot, hogy; na így.Háttal már inkább. Így Eszter kezdi a mondatait, de ő most nem vág ide, azaz, hogy EB van vagy mi a csuda, sehogy sem passzol.Szóval nem őt képzeljük ide. Belevágok, azaz megkezdem az elképzelést - e kettő egyébként lehet, hogy némileg rokon kifejezések.Tehát akkor....
van egy ember. Na jó nem, ember, hanem nő. Persze ember, nem olyan értelemben értem én, még akkor sem ha történetesen hímsovimiszta állat vagyok (egyébként meg nem vagyok az-bevallottan). Mondjuk mindig úgy kezdődik, hogy van egy nő, lehetnék már kicsit változatosabb is. Így még sosem képzeltem el senkit, hogy; nincs semmi, meglehet méltán számíthatnék széleskörű rokonszenvre, talán.Most sem szenvek sem rokonok nem érdekelnek. Megtisztítom, azt amit elképzelek, mint egy talált tárgyat.Képileg. Ám mégis úgy van csak, hogy ismétlem ||:magamat:||, és van egy nő. Mondjuk elképzelem azt, hogy azt mondom hogy jöjjön, erre meg ő azt mondja jövök. Kocsiba vágja magát és nem szarakodik, tényleg jön. Ilyen nő/ember.És nem csak hogy , mondja, hogy jön, hanem jön is. Egyébként pedig megy. Ritkaságszámba. Nem ér rá soha és tele van idővel, a franc se érti, de én egészen bizonyos, hogy nem, valahogy úgy szivárog belőle az idő ki. Ez nem képzelgés a képzelgésben, hanem kész tény. Az idő lakik benne, én nem tudom, hogy hogyan csinálja, de ez egészen biztos így van, a legyek is messze elkerülik. Az én legyeimről van itt szó. Ezt az időnek tudom be. Becsülete van, meg nagy táskája, és a kettőnek nincs köze egymáshoz, a táskája titok ugyan, de a kípszmájlingot sem ott tartja. A táskájában vélhetőleg fontos és kevésbé fontos dolgok vannak. A táskáján kívűl, kizárólag kevésbé fontosak. Ott csak a súlytalanság és az időtlenség van. A táskájával leválaszt egy darabot a világegyetemből. Joga van hozzá, azt képzelem/gondolom. Mondjuk, elképzelhető, hogy szóba áll velem. Ebből csak az tűnik ki, hogy bár képzelt, mégsem tökéletes.Megmondaná, hol dolgozik,mert megkérdezném. Szegényt állandóan azzal cseszegetném. A magam igazával. És neki lenne igaza. Szereintem van úgy, hogy megijed, ezt is úgy elképzelem mellé. Meg azt is, hogy fél. Persze nem fél, nagyon is egész. Valamit szeretnék neki mondani, ezt is úgy elképzelem, aztán meg azt, hogy nem tudok. Ki van találva.Van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése