sebtolvaj

Amolyan nyílt levél féle - nem saját késztetésből.
http://verykinos.freeblog.hu/ mint grejvolf

Olvastam egy blogot. Nem tetszett. Írtam egy levelet. Rossz helyre. Íme:

> Érdekes a blogod, bár körülbelül olyan, mintha teljesen kiüresedett
> fejjel csak írnál egyre mélyebbre tekergozve, és a végén csak rakod
> egymás után a szavakat, amíg már tényleg teljesen üres és céltalan
> lesz az egész. A blogodból egy kis kiragadott cikk élvezheto, ha
viszont
> végigolvassa az ember az egész blogot, akkor teljesen
> idegtépoen "mufájó". Gondoltam megírom a véleményem, meg kicsit
így
> bántalak, úgysincs jobb dolgom tudod. Visszamegyek inkább és
> olvasom tovább az írásaid.

Egyébként az eredeti címzett a Sebtolvaj nevezetű blog tulajdonosa. Hihetetlen érzéke van a delikvens szerzőnek ahhoz, hogy a semmiből még ótvarabb, kietlenebb semmit eszkábáljon, de mindezt erőltetett, merengő hangnemben tegye, lehetőleg úgy, hogy az olvasó az egészből egy cseh tamás vizeletétől bűzlő dohos padlásszobában önmagával römiző prémvadász és egy unatkozó, parókáját affektálva vakarászó bölcs filozófus visszataszító blaszfemikus keresztezésének feelingjét vegye át. Borzalmas. A "merengő blogok" szégyene ez, de ami még csúfosabb, az önkritika totális csorbulata. Őszinte sajnálatom. :(

grejvolf | 4:30

Először is, ez egy teljesen hiábavaló post. Semmi értelme, de tényleg. Csak mégis valahogy támadnak ilyen olyan gondolataim. Első észrevételem, az nem több, minthogy a privátlevelezésünket nem másoljuk be a blogba, mert ha eleve publikusnak szánjuk, akkor odvéssük be. Ehhez némi morális érzék kell. Aztán ez a szó, hogy: blaszfémia, hogy ez használva van, mert használva van, az használja aki

2004. augusztus 18., szerda

Életemben nem keféltem még ekkorát!

grejvolf | 6:07

Mekkora az akkora. Mily emelkedett mindez, ahogy kiszakad, és minden csak azért ilyen nagy minőség mert tudjuk, hogy egy élő legenda elméjéből pattant elő.
épületes, s mire másra van a blog ha nem erre, váljék egészségére,+ még a következetesség. Ha olyan anyám lett volna, mint amilyen nincsen, most bizos azt mondaná, édes fiam, faszfejekre minek fordítod, időd, energiád. Aztán én megvonnám a vállam és csak annyit mondanék; mert vannak. Aztán az a kérdés is felbukkan, hogy az az önkritika totális csorbulata, nem az volna e, ha más blogjában a szálkát, magunkéban meg a ...
Aztán ugye itt van, hogy ki miként képes ezt artikulálni, mert szó nincs arról, hogy amit itt lát olvas, tapasztal, azzal azonosulni kell, nincs szó erről. Mindenkinek más és más. Teszem azt, nekem, szürkefarkas mondatai az első határozatlan névelő elolvasááig tartottak, de ezt nem gondoltam, hogy közöljem, mert minek. Aztán ami a legbeszédesebb ettől a derék jószágtól az ez: buzi-e vagy - ül, olvas, egyetért.
Aztán most gondolnom kéne valamit erről  a farkasról, hogy meglegyen az ő akarata. Mert ő szereti ha gondolnak valamit, mindössze arról felejtkezett el, hogy a gondoláshoz objektum szükséges, tartalom, úgy értem beszélni mindenki tud akit megtanítottak rá, és írni is, aki figyelt az iskolában. És csak aztán, csak is aztán lehet megkérdezni azt: hogy buzi e vagy. Aztán Cseh Tamás vizelete bizonyára büdös, de Kossuth- díjas húgy akárhogy is nézzük, mondjuk nem vörös annyi bizonyos, de ahogy kinéz hamarosan nagy színe változások lesznek még itt. Balos buzi e vagy - lehet kicserélni majd a beszédes szlogent.
És a legfontosabb, a könyvespolcomon sorakozik néhány könyv, vannak melyeket kifejezetten nem szeretek, és nem is olvasom el őket, nos ezeket a könyveket nem szoktam elolvasni, egyszer egy marha azt hitte nekem Boris Vian bejön, de nem. Egy perc, nem sok, nem töltöttem azzal, hogy Boris Vian-ban keressem a hibát. És akkor ki a buzi?
Aztán végül egy kis nyelvtani helyreigazítás: te nem az olvasó vagy, henem egy olvasó - ez fontos jegyezd meg, jót fog tenni a késsőbbiekben, ha ezt az eszedbe vésed. Véső gondolom van, minden adott tehát, irány a Tesco.