sebtolvaj

Nézem a blogomat és mint egy mesterembver hol közelít a szemem, hol távolít. Olykor idétlenül forgatom is a fejemet ehhez a művelethez. Cikázik az agyam, hogy elkelne némi piros valahová, vagy talán ne mpiros hanem egy kék, abból is halovány, vagy mindekettő. Aztán az hogy ne legyen ilyen, ...ilyen túlzsúfolt, azaz hogy szellős, és hogy máshova kellene tenni ezt meg azt, hogy lehetne egyszerűbb benne a gondolta, hogy közérthető legyen és aki beleolvas az azt mondja, hogy hát nem igaz, én ezt a sebtolvajt egyáltalán nem is ismerem, de úgy de úgy megszorongatnám, csak úgy. Mert hát milyen jó helyen kék, és az a piros milyen szívet melengető, és a szavak meg milyen kis kedves bársonyosság. Nézem a blogom, csóválom a fejem, apró grimaszokat vágok,...széppé kellene tenni, vagy a látásmód....Vagy egész egyszerűen többet kellene inni. Meg van a megoldás. Mindenre megvan.