sebtolvaj

Megérkezni valahova. Oda,amire nincsen magyarázat és azt lehessen mondani,...nem, hogy nem kell semmit mondani, mert nem lehet mit mondani, hogy eljutni oda,...ahova csak álmok szárnyán lehet jutni, és visszanézni, és nem visszanézni, és megállni és rohanni, és egyszer csak szétszakadni. Aztán végignézni azt is hogy az embergyűrű körbevesz, föléd hajol sok régi arc és azt mondják: "no lám, ez visszajött". Bocsánatot kérni azoktól, akik szerettek és te nem szerettél, majd azoktól, akiket szerettél, de nem szerettek. Mindehogy veszíteni, mert te félremagyarázod azt is, hogy nem kell mindig győzni. Előbb szélsőségekbe esel és aztán csak önmagad vermeibe. Tán vezekelnél is ha tudnád, hogy azt hogyan kell, és lenne rá idő, hely, s alkalom. Magadba fordulni és azt érezni, ilyen messze még soha nem voltam az ÉN-től. Megijedni magadtól, nem ismerni magadra, elidegenedni előbb, a legvégén csak félni, de akkor nagyon.