Van úgy olykor, hogy az ember levelet ír. Üzen magáról, jelet ad, kiabál, vagy nyűszit. Nem hisz abban, hogy reagálni fognak rá. És nincs is rá reakció, és nem tudja eldönteni, hogy azért nincsen csak mert ő elhatározta, hogy nem lesz, vagy amúgy sem volt olyan érdekes az a levél, üzenet, a jel vagy a nyüszítés. Egy viszonyrendszerben helyezi el magát. Mert az ember ilyen, viszonyul, és van amikor nagyon rosszul. Az ember már csak ilyen, ilyen fura szerzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése