sebtolvaj

Egy üvegre nézel, benne gonosz ital van, és mondod magadnak ez a beszéd, de ugyan ki is szólna más, hiszen csak te vagy itt, ebben a hihetetlenűl túlméretezett díszteremben. No lám, azért mégsem, hisz annyi suttogás van és annyi sóhajnyi szó, ki súgja, ne tedd magad tönkre, de azt nem tudja mondani, csak éppen azt, hogy hova tedd. Hisz nem is várod el tőlük, már jámbor vagy, már nem fáj, már nem hasad tovább. Ennyi volt, széttárod karjaid, mint ha szárnyak lennének, és sóhajtani is úgy sóhajtasz, mint ha az utolsó lenne. Cefet egy meleg van, valami helyett mondod még ezt is, hogy megmaradjon a hitük, a beléd vetett, nem kell tudniuk, hogy úgy sülyed el akár a kő, mikor a vízbe dobják. Persze, az nem lehet, hogy nincs tovább, és persze nincs is úgy, számolod a napokat, napra nap. kőre kő, betűre betű. Mi szorult beléd kérdezné most, ha kérdezne egyáltalán valamit, mert tényleg úgy van, hogy ő az embert sosem érti meg, a tenyerem,....nos arról halgassunk most. Összecsúszik a volt a leszel, és te már jámbor vagy, mindezek ellenére nem verekszel, csak hagyod hogy testedben, valami vegyszer helyre igazítsa a helyre igazíthatót. Elmélet és eszmélet, szóra sem vagy érdemes, a szó nem talál, vagy te véted el a szavakat. Könnyű onnan okosnak lenni - onnan én is kurva okos vagyok, okosabb mint hinni lehet, és ezt a bölcsességet az ostobaság köti bilincsbe. Hétköznap. Hétközlegény.Hét tenger. Hét hajó fedélzetén. Minden leiratott, magad hiába keseríted, hol van a fonál vége, s hol a kéz mi megragadni képes. El vagy veszve, ha meg nem is, uilyen kutya vagy, jámbork endgedelmes, de gyötör olykor a telihold, nem felejtesz, tanulsz felejteni, átlépni, megúszni, túlélni. Mikor mi a célravezetőbb. Nem hiszel abban, hogy végül, valamikor lesz majd egy kérdés, hogy mindezzel elszámolni kell, nem mondja senki; mivégre - csak benned tündölkő tévhit csábít néha el. Rossz az irány, a fent és a lent, a jobb és a bal. Kimondani; hogy eztán már egyszer sem, azaz, hogy soha többé, elundorít, s szédülni csak, mint ha kútba néznél. Pedig régen - a kútba nézni jó volt - lent az ég szédítő mélységm, és nem félni jobb mint megijedni. Egy mozdulat, egy végső, mibe szándékod szerint belemerevedsz, nem akarni meghalni többet, azt mondani; többet meghalni képtelen vagyok, és közben mosolyogni, elhitetni, nincsen semmi baj, csak rosszul, bal lábbal ébredtél. Vigyázz, ha meglátják rajtad, szét tép a falka, mosolyogj, és akármit mondhatsz, beveszik. Csak mosolyogj,..csak mosolyogj közben, hitesd el, hogy nem hány hét a világ, és a jó pap sem holtig tanul, bármit mondhatsz, csak egyre vigyázz, mosolyogj, mindegy hogy ki vagy.