Egy vonaton ülsz, csak ennyi ami biztos...meg a büfékocsi, még az. Persze a táj az fut, de nem tudod, s tán nem is érdekel, hogy a vonat robog, vagy csak a vásznat húzzák el az ablak előtt. Mi dolgod ezzel az egésszel, hiszen csak egy út csak. Mindegy, hogy hova és mégsem. Aztán elmosódik ez is, az eső mossa vagy az is szemfényvesztés. Végül is mindegy.
Nem lenni..., felkeresni azt a bölcset (a hogyan muszájsága okán) aki minderre tudja a választ és te lennél az aki választ. Így csinálni, valahogy így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése