sebtolvaj

Elmondom olykor, valakinek, hogy szerintem a világ... Szerinte nem. Aztán ebben maradunk. Köszönünk egymásnak, ha úgy hozza a sors. Ha jónapotot mondd, én viszlátot, ha én jónapotot, akkor övé a viszlát. Felosztottuk egymás közt. Mint ahogy magát a világot is, két egyenlő részre, rá és rám. Nem bonyolult struktúra, semmi felesleges és öncélú barokkos túlburjánzás. Keveset beszélünk, de ügyelünk arra, hogy a mondataink végét mindig egy pont zárja le. Néha írok neki levelet a kezemmel. Oda is teszek pontot. Szerinte szépen írok, jól kanyarodik a k betűm vége. Szerintem nem.