sebtolvaj

Máról gondolni holnapra, elegem lett, a lábam alatt a mederben hűs iszap, álló víz, nincs sodrás, sem vizimanók, se sellők. Nézem a partot, hogy a fajankók, a semmire sem kellők, hol ütöttek tanyát, s integetnek e nekem, nekem, ki nem visz szájában lombos ágat, és nem érti igazán, hogy a kívánat és a bánat miért járnak kézenfogva. Egyáltalán.