sebtolvaj

Önelemzek. Eszembe jut az is, hogy jó sok dolgot meg kell tanulnom még, hogy a világ, mégha oly szürke arcát is mutatja felém, de legalább ne legyen olyan önelégült. Nincs mese (csak az van), meg kell tanulnom hamarosan kefélnem, már csak a társadalmi integrációm sikeres véghezvitele véget. Aztán jöhet a többi, de kezdésnek nyilván ezt kell megtanulni. Ez az omegája a világnak. A dolgot nehezíti nagyban, hogy a kefélést sehol nem tanítják, az egész neten nincsen semmi iránymutatás arra nézvést, hogy kefélni hogyan kell. Lehet, hogy a kefélés nincs is. Persze ez azért lássuk be hihetetlen. A keféltről egy szintén egy szó se. Pedig hát eszköz ő, fontos eszköz. Ez köz. Azaz hiba. A jelenléte csak a cselekvés vféghezviteléhez szükséges, egyébiránt minősége indifferens, mint ahogy léte is.
Egyszer, egy istállóban jártam, ahol egy kedélyes tehenész mutatta meg az egyébként példás gazdaságát. Ámultam és hallgattam csak. Aztán egyszer azt mondtam, hogy nem tudnék itt dolgozni, pedig annyira de annyira aranyos bocik voltak ott. Azt mondtam neki, hogy ilyen szarszagban lehetetlen dolgozni. Rám sem nézett, úgy felelt: amire maga mutat, hogy szar szaga van, no látja az széna, csak átment a tehénen. Hát igen, át.