sebtolvaj

Van úgy, hogy az ember két léha nap között a levegőbe beszél. A levegőnkbe írhatnám én ezt is ide, de akkor olyan kirekesztő vagyok, és amikor azt mondom, hogy a mi levegőnk, akkor Jeruzsálem jut az eszembe, meg egy tó, ahova én nem mehetek már eztán, mert valaki megvette. Persze megyek azért én, mert az ilyen eshetőségekre spontán módon is tudok reagálni. Szóval a levegőbe beszéléssel mindössze az a baj, hogy szennyezi a környezetet és persze engem is valamelyest. Itt vagyok egy ideje már, láttam ezt meg azt, próbáltam megszokni, kiválni, aklimatizálódni, megkérdezni magam, hogy miért. Soha nem vártam választ igazán azt hiszem. Csak a kutyák ugattak, de nincs ezzel baj, gondoltam, a kutya azért van, hogy ugasson, de akkor négy lába legyen és ne kettő.