sebtolvaj

Jön a mail, mert jön..., ilyen és nincs kedvem gondolkodni a természetén. És azt kérdezi, hogy ez olyan nős blog? Aztán mondom, amikor olvasom, hogy ja, hogy ja az. Hogy talán az, hogy én nem tudom, hogy ez olyan e, de lehet,... hogy én ehhez nem értek, végül azt mondom. Válaszolni kellene valamit, most mondjam azt, amit gondolok..., nem azt most nem szabad mondani, ez pontosan az a helyzet amikor nem szabad azt mondani amit gondolok. Most nem szabad azt mondanom és lehet, hogy nem én gondolom jól, hanem ő. Feje tetejére állítja a világot és majd én meg majd jól elmagyarázom. Nem..., ebből nem, nem kérek, de mindegy is, mert akkor is kapok. Nem tudom azt se, hogy ez blog. Nem tudom. Üzenem, innen.