sebtolvaj

" és kész, kész a kép,
fényárban úszik a szem.
Szép, még szép,pedig
rég vak már, azt hiszem,
ha lát is csak sötétet lát,
napfényben csillogó éjszakát,
fényárbanúszó sötétet lát.
Egy hang, egyhangú hang,
szavakban fürdik a száj,
és még, még elég,
hogy beszélni, szólni muszáj,
gyönyörű szavakban hallgatja el,
amit jelentenie kell,
és ha kell, akkor ott
hallgat elahol kell.
És ha itt, itt a perc,
és mindenki érzi; ez így jó,
a szent, szent helyen,
saját farkába harap a kígyó,
de túl éli az életet,
és amit még túl lehet,
a testet és a szellemet."