sebtolvaj

"Túl a Jávai tengeren,
túl az óperencián,
túl a Kínai nagyfalon,
túl a sok szögű Bermudán.
Nem tudom még merre vagy,
hol lakik az a furcsa lány,
elmegyek, megkérdezem,
itt bújik, aki tudja tán.
Vár ég az ég és vár a nap,
tárva sok szép ablakok,
tejbe-vajba ördögök,
lángost sütnek az angyalok.
Messze, messze a végeken,
vár a tíz kicsi indián,
fára mászna a mókusom,
fánkot sütne a nagymamám.
Vár a szél és vár a hó,
szája tátva az emberek,
mindig csukva a nagykapu,
páraködben a tengerek.
Árva a Szindbád a tengerész,
hol bolyong, vajjon merre jár,
túl a Zsolnai dombokon,
Berhidán vagy Bonchidán.
Nem tudod még merre vagy,
hol talál ma a holdvilág,
égbe szálltak az angyalok,
földre hulltak a bóbiták."